Ilyen az, ha nem nézünk oda, ahova kellene – Havas Juli könyvajánló

Havas Juli székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő orvosnő, aki álnévvel ír szépirodalmat kortárs, könnyed, sajátos stílusban. A Kalligram kiadónál jelent meg két regénye, melyekben több a hasonlóság, mint gondolnánk. Spoilerekkel teli könyvajánló következik! 

Az írónő Nincs hold, ha nem nézed című regénye Kertész Anna aneszteziológus doktornőről szól, és a covid idején játszódik. A gyönyörű orvosnőt egy jóval idősebb nárcisztikus férfi hálózza be, akinek családja van, és esze ágában sincs elhagyni őket. Miközben Anna barátok nélkül vergődik a járvány közepén, a férfi egyik lakásába zárva, megismerhetjük gyermekkorának és szüleinek történetét, ahol a szépség megelőzte a tiszteletet, és a szeretet, szerelem csak beköszönő vendégek voltak, akik vissza-visszatértek a családba. Anna tudományos karrierjét nagymamája inspirálja, stabil nőképet biztosítva számára. Kapcsolatai rombolóak, a biztos szorongás az otthona, menekül az ismeretlen, biztonságos kötődések elől. De lehet új otthont építeni, a semmiből? A regény felöleli Anna fiatal és felnőtt éveit is, megmutatva az olvasónak, hogy a gyermekkori elhanyagolás hogyan hat ki felnőttkori élményeinkre. A főszereplő hiába sikeres orvos, amikor barátai nincsenek, félresikerült szeretői viszonyát pedig titkolnia kell ismerősei elől. Anna sok szenvedés árán néz szembe azzal, amit addig került: a szeretői kapcsolat nem lehet elég, a bántalmazás nem oké. Nem a szépség és a siker teszi szerethetővé, hanem az esetlenség, a hibák, a sebezhetőség, hiszen embersége miatt lett az, aki. A kedvenc részletem a regényből megragadja a főhős vívódását:

"Szeretnéd azt hinni, hogy nincs ott a Hold, amikor nem nézünk oda – elmélkedett nagyi, és a nyitott konyhaablakon kifújta a füstöt. 

– Milyen Hold? – kérdeztem. Nagyi időnként vad asszociációkra hajlamos. 

– Hát tudod, amit Mr. Singh magyarázott: Einstein, amikor szégyenszemre nem értette a kvantumfizikát, ezen vitatkozott össze Bohrral. Miről is? – bizonytalanodott el. Azért a nagyanyám se tudhat mindent. 

– Hogy ha egy részecskét éppen nem figyelünk meg, akkor nem tudhatjuk, hogy hol van! – közöltem diadalmasan. – Így igaz, hagyta jóvá nagyi, és elnyomta a cigarettát. 

– Azért Einstein értetlensége nagyobb blama, mint a szüleim veszekedése – vihogtam. – Ráadásul, úgy tűnik, ebben én jobb vagyok, mint bármelyik atomfizikus. Mert én nem kérdezem, hanem tudom, hogy nincs ott a Hold, amikor nem nézzük. Ha pedig nem gondolunk rá, akkor egyáltalán nem is létezik! 

Nagyival ebben maradtunk. Jó sok holdja lehet neki is, jöttem rá, amit teljesen fölösleges lenne nézegetni."

Havas Juli: Nincs Hold, ha nem nézed, Kalligram, 2022 

Mindenkinek van egy Holdja, amire nem néz rá, és ezzel egy időre semmissé teszi. Ám a Holdat nem lehet megszüntetni. Egy terápia arról szól, hogy benézünk a takarás alá, óvatosan, lassan, tudatosítjuk, hogy a Hold létezik, akkor is, ha elborít a fénye, vagy túl sötét. A felderítetlen eltakart részeink ugyanis újabb felderítetlen utakra terelnek. Ezt tanulja meg Kertész Anna is, aki egy darabig követi a szülei kapcsolati mintáit, majd úgy dönt, elfogadja őket olyannak, amilyenek, és elkezdi a saját életét élni. Ezen a ponton a két regény összefonódik, Havas Juli újabb regénye, a Papírbabák ugyanis egy titok köré szövődik, ám központi témája a barátság. 

"A titok zöld csíkja, ha kibomlik, olyan, mint a szántóföld, amibe a borbély belesúgta, hogy Midász királynak szamárfüle van. És amikor kinőtt rajta a búza, akkor telesuttogta vele az egész várost."

Havas Juli: Papírbabák, Kalligram, 2024

Az író többször utal a regényben Midász király legendájára, miszerint elásta a titkot, de az új utakat talált magának a föld fölé emelkedő búzában. A titok mindig utat talál magának, legyen az a takaró zöld csíkja, vagy Midász király búzája, akkor is, ha az embernek két, vagy épp három hazája van. Varga Viola sebész története is erről szól, aki a román rendszerváltás előtt disszidál Magyarországra, egy jobb élet reményében. A regény szemléletesen írja le az erdélyi magyarok vívódásait rendszerváltás előtt és után, a mélyszegénységet, éhezést, a securitate hálózatát, a románoktól való tartózkodást, és a rendszerváltás eseményeit is megragadva. Viola mégis egy viszonylag védett világban nő fel, egy filozófus apa csodálatos történeteivel, egy zenész anya komor, de hasznos féltésével, és a kockás pléden való elmélkedéssel, ahol barátnőivel (Esztivel és Mimivel) a csodás jövőt tervezgetik. A lányok felfigyelnek lassan a fiúkra is, ahogy a fiúk is rájuk.

"A börtön boldogsága tényleg létezik, mint ahogy a bozgorság vagy hazátlanság boldogsága is."

Havas Juli: Papírbabák, Kalligram, 2024 

Viola bozgorsága, vagyis kéthazájúsága, és annak feloldatlan dilemmája sokszor annyira beszippantja, hogy sodródni kezd, és megmentőre vár, ezért megbocsátja, hogy szerelme (Botond) megcsalja egyik barátnőjével, Mimivel. Sőt, még ennél is tovább megy, házassága alatt feladja magát, lemond az álmairól, terveiről, csak hogy háza és családja lehessen a Duna mellett, egy rendszerváltás utáni épülő Magyarországon. Közben végig honvágya van, és szenved, irigy Mimire, akivel már nem tartja a kapcsolatot. Hallani sem akar arról az éjszakáról. Ám mégsem Botond élete szerelme, hanem Ovidiu, egy román orvos, akinek véletlenül azonos a neve azzal a költővel (Ovidius), aki Midász király legendáját leírta.

"Hát nem, mert igaza van, tényleg nem lehet úgy élni, hogy a múltban dagonyázunk. Már jóideje nincs honvágyam, rég nem sírok a fenyők után, már nem hiányzik a mezei virágcsokrok színe vagy a rókagomba illata. Már álmodni sem szoktam róluk. 

– De mostanában régi emlékek jönnek elő. Rájuk csuknám az ajtót, de rongyos lábukat beteszik a küszöbbe, hosszú görcsös ujjaikkal megfogják az ajtót, tolják befelé, hallom a szörcsögésüket és a csoszogásukat."

Havas Juli: Papírbabák, Kalligram, 2024 

Viola, ahogyan Anna is, végül megengedi a múltnak, és a titkoknak, hogy bejöjjenek, és könnyűvé váljanak, akkor is, ha elsőre elsöprőek és nehezek. Ez mindkét szereplő életében sűrű eseményekkel, katartikus képkockákban megy végbe. Igazi aha-élmények születnek, de nem csak a szereplőkben, hanem bennünk olvasókban is, ahogyan megérezzük, hogy a feltáratlan múlt irányítása helyett, vagy épp mellett, még mindig van lehetőség arra, hogy meghozzuk saját döntéseinket.