Argosz szemével látni

Argosz, más néven Mindentlátó, egy sokszemű mitológiai lény volt. Egyes források szerint minden szemét a testén viselte, más források alapján a fején volt az összes szeme. Mindig volt nyitva néhány szeme, amivel őrzött, figyelt valamit, akkor is, amikor éppen álomba merült. Innen ered az árgus szemmel figyelni, őrizni valakit kifejezésünk. Sajnos Zeusz vele is kibabrált, és Hermészt küldte utána, hogy nádsípja segítségével az összes szemét álomba ringassa. Erre azért volt szükség, mert Argosz éppen Zeusz egyik szeretőjét őrizte. Amikor hatott az ének, Hermész megölte őt, Héra pedig a halott Argosz szemeit a páva farktollaira helyezte fel, ezzel kárpótolva őt.

Miért adtam az Árgus szemmel címet a frissen induló pszichológiai blogomnak? 

Azt gondolom, ha egy pszichológus mindent látó nem is lehet, de tartogathat magának egy plusz szemet, egy belső szemet, amivel megfigyel, hipotéziseket állít, tesztel. Ezzel a szemével teszteli önmagát is az önismeretben, ezzel figyeli a világot, akárcsak Argosz, a sokszemű pásztor. Lehet ezt egészséges gyanakvásnak hívni, de akár intuíciónak, belső szemléletmódnak is. Tehát nem csak az van ott, amit látok, tapasztalok, ennek mögé nézek, és ezt kiegészítem valamilyen belső meglátással. Egy ilyen szemmel szeretnék megközelíteni bármit, ami szembe jön – legyen az egy könyv, egy film, vagy egy történet. Pszichológusként, pszichológus szemmel.

Ezt az árgus szemmel követést lehet szemügyre venni a blogon.