Élni csak a halál árnyékában lehet? – Elmélyülés egy Kuroszava filmben

November elsején valamilyen formában a halál témájával akartam foglalkozni, így leültem megnézni az Ikiru (Élni) című Akira Kurosawa alkotást (1952). Spoilerek következnek! Ez a film egy bürokráciában dolgozó "múmiáról", Watanabi Kanjiról szól, aki gyomorrákban szenved, és rádöbben arra, hogy nincs értelme a dolgoknak, amiket tesz. 

Kép forrása: Youtube

 

A diagnózis tulajdonképpen gyomorfekély, ám az orvosi váróban egy betegtől megtudja, hogy a rákos betegeknek adják ezt a diagnózist, hogy ne omoljanak össze, és tudjanak még enni. A főszereplőnek ez az első ébredése, nem kezd el úszni az orvos hamis diagnózisával, hanem rádöbben arra, hogy ő rákos, nemsokára meg fog halni. Ez a váróban felvilágosító beteg szerintem felér egy konfrontáló terapeutával, igaz, a nyelvezete vulgáris, de az igazsággal való szembesítés hasonlóan hat, mint egy terápiában: betalál, döbbenetet okoz. Ekkor Watanabi arca a meglepődés, sokk, szomorúság jeleit mutatja. Egy darabig nem megy be dolgozni, otthon őrlődik, családjának képtelen elmondani, mi történik vele. Amikor kimozdul otthonról, egy bárban egy férfival találkozik, ő az első, akivel igazán tud kapcsolódni a filmben. El tudja mondani neki, hogy szenved a haldoklás tényétől, és a szenvedést nem bírja, meg akar halni. Az idegen egy amatőr író, hosszasan beszél Watanabinak életről, és halálról, ezekből a következőket emelném ki:

Azt mondják, van valami nemes a szenvedésben, és ez igaz. A szerencsétlenség megtanít minket az igazságra.  

Csak akkor vesszük észre, milyen csodálatos az élet, amikor szembesülünk a halállal. És még akkor is kevesen ismerjük fel. 

 Saját életed rabszolgája voltál. Most te leszel a mestere.  

Mohónak kell lennünk az életre.

A férfi monológja nagyon megfogott engem, mivel egyszerűen fogalmazza meg az igazságot. A főhős társul hozzá, majd belemerül az éjszakai életbe. Az amatőr író a váróban levő beteggel ellentétben nagyon pozitívan látja Watanabi szenvedését, ez egy lehetőség, egy fordulópont, melyet megragadhat, és ezt szerencsének tartja. Ez az átkeretezési technika szintén terápiás eszköz, szóval egy pszichológia ínyencnek hathat úgy a Kurosawa alkotás, mint egy egzisztenciális terápiás csomag. Az író ráadásul szabadságként értelmezi a szenvedést, 

tehát itt van a szenvedésed, de te döntöd el, mit kezdesz vele.

Másnap, miközben az életét szeretné mederbe önteni és értelmezni a főhős, szerelmes lesz egy fiatal nőbe, aki az életerőt szimbolizálja számára. Ráébred, hogy olyan akar lenni, mint ez a fiatal lány, aki elhivatottsággal, életigenlően állt be a gyártósorra játékokat összerakni. A fiatal lány szembesíti a felelősséggel, mivel Watanabi azt mondja, a fia jövője miatt robotolt egész életében. A nő megkérdezi tőle, hogy a fia kérte erre? Elmondja, hogy a saját anyja hasonló szavakkal kelt bűntudatot benne, de senki sem kérte, hogy megszülessen, tehát 

a gyermek nem a szülő folytatása, és a szülő nem a gyermekéért van életben.

Kép forrása: Youtube

 

A fiatal lány is terápiásan hat a férfira, aki megtelik kíváncsisággal. Ekkor szembejön valami Watanabi munkahelyén: egy park ötlete, amit mindenki félresöpör a hivatalban. Ekkor megszületik benne az akarat és a valamilyen ügy mellett való elköteleződés, döntés. Utolsó öt hónapját azzal tölti, hogy kitartásával eléri a park megépítését, végül a park egyik hintáján leheli ki lelkét. 

 A toron összegyűltek kételkednek abban, hogy az ő érdeme lenne a parképítés, a polgármester ráadásul kampánycélokból learatja a babérokat, tagadva az egyszerű bürokrata nemes tettét. Egy kis idő múlva a gyászolók ráébrednek, hogy azért viselkedett így Watanabi, mert tudatában volt elmúlásának. Egyetértenek abban, hogy a halál közeledtével ők is hasonlóan viselkedtek volna. Erre egyikük bedobja, hogy 

ők tulajdonképpen most is épp haldokolnak, 

mégsem tesznek semmit a közügyekért.

Watanabi küzdelme minden emberi küzdelemhez hasonló. A karakter arcára rámerevedik a sokk, gyász, meglepődés, miután megkapja diagnózisát. Ezek után bizarrnak, ijesztőnek tartják mimikáját, testbeszédét, viselkedését a körülötte élők. Az én értelmezésemben ez az ember felébredt, ráébredt a sokkoló valóságra, arca ezért több fájdalmat mutat, mint azelőtt. Amikor viszont boldog, akkor tényleg örül és örvendezik. 

Nincs semmi megjátszva többé, a haldoklás maga az élet valóságossága. 

A sokkolt ember arca változatos, érzelmeket mutat. A bürokrata szerepében a karakter semleges arcjátékú volt, szó szerint egy élő halott, innen kapja munkatársától a múmia gúnynevet. A főszereplő mimikája lenyűgözően mutatja be valóságos élet lehetőségét.

Kép forrása: Youtube

 

A krízisben levő ember arca nem egy amerikai reklám, el is távolítanák egy amerikai reklámból, mert olyan sok valóság és igazság van benne, hogy attól a néző megfulladna. A 2023-as Barbie (Greta Gerwig) filmben a barbiek világában sokkolóan hat a halál gondolata, a rózsaszín burok azonban megvédi a babákat a valóságtól. Watanabi Kanji is belemerülhetett volna a tagadásba, hiszen lett volna lehetősége elfogadni az orvos hazugságát, vagy elmerülhetett volna az éjszakai életben, foghatta volna a fiára egyszerű sorsát, de ő inkább vette a bátorságot, és szembenézett a halállal.