Kundera, és A lét elviselhetetlen könnyűsége

Milan Kundera 2023. július 11-én, 94 évesen hunyt el, hosszú betegséget követően. A cseh irodalom kiemelkedő alakja főként A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyvéről ismert. A könyv könnyed, mégis nehéz szerelmeket és életutakat mutat be annak az elviselhetetlen terhével együtt, hogy ezek az életek és szerelmek véget érnek, az emberi lét véges, ahogy az álmodozás, személyiségben található mintázatok bővítése is egyszer csak megállhat. A személyiség, jellem kialakul, az ember sorsa visszavonhatatlan lesz, az élete pedig emlékek sokaságából áll, csak a jelen pillanat maradt neki. De hagyom, hadd mondják el az ő szavai azt, hogy mennyire fontos ez a fajta egzisztencialista esszencia a pszichológiában:

"...a szerelem hajlamos legendát teremteni önmagáról és utólag mitizálni kezdetét." 

"Lucie minden elképzelhető volt a számomra: gyerek, a meghatódás forrása, a vigasz forrása, balzsam és menekvés önmagam elől, jóformán szó szerint a mindenem volt"

"...a gyűlölet túl erős fényt vet, nem mutatja plasztikusan a tárgyakat"

"Ha az ember ember akar lenni, tudatosan vállalnia kell a visszavonhatatlanságot."

"Az embernek mindenekelőtt bátorságra van szüksége ahhoz, hogy önmaga legyen"

"Erre én azt mondtam neki, hogy a legszerencsétlenebb dolog, ha valaki szégyelli a saját érzéseit"

"Megértettem, hogy az embernek nincs mit vesztenie, mindenütt van számára hely"

"...nem csak azt kellett volna szeretnem benne, amit felém fordított, hanem azt is, ami nem közvetlen énrám vonatkozott"

Milan Kundera, Tréfa

"Csodálkozott magán, hogy már ennyi éve üldöz egy eltűnt pillanatot".

"Tereza koncentrációs táborban élt, amikor az anyjánál lakott. Azóta tudja, hogy a koncentrációs tábor nem kivételes jelenség, amin csodálkozni kell, hanem ellenkezőleg, valami, ami adott, alapvető, amibe az ember beleszületik, és ahonnan csak nagy erőfeszítések árán tud kiszabadulni."

"Ellentétben Parmenidésszel, Beethoven a nehezet pozitívnak tartotta(...), a nehezen meghozott döntés a sors hangjával párosul ("es muss sein"); a nehézség, a szükségszerűség és az érték - három, tartalmilag összefüggő fogalom: csak az a nehéz, ami szükségszerű, csak az az értékes, aminek súlya van."

"Mindannyian elképzelhetetlennek tartjuk, hogy életünk nagy szerelme olyasvalami lehetne, ami könnyű, aminek nincs súlya; úgy érezzük, hogy e szerelemnek be kellett következnie; hogy életünk nélküle nem lenne a mi életünk."

"Nem a szükségszerűség, hanem a véletlen van teli varázzsal. Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pilanattól a véletleneknek, mint a madaraknak assisi Szent Ferenc vállánál."

"Mert pontosan így vannak komponálva az emberi életek is. Úgy vannak komponálva, mint egy zenemű. A szépérzéktől vezérelt ember a véletlen eseményt (...) motívummá változtatja, mely immár megmarad élete kompozíciójában. Az ember visszatér hozzá, ismételgeti, változtatja, kidolgozza, akárcsak szonátájának témáját a zeneszerző."

"Amíg az emberek fiatalok, és életük zeneműve csak az első ütemeknél tart, írhatják a darabot közösen is, és kicserélhetik egymás közt a motívumokat (...), de ha idősebb korban találkoznak, kompozíciójuk már többé-kevésbé le van zárva, és minden szó, minden tárgy mást jelent az egyik darabjában, és mást jelent a másikéban."

"Mindnyájunknak szükségünk van rá, hogy valaki nézzen bennünket. Aszerint, hogy milyen fajta tekintet felügyelete alatt kívánunk élni, négyféle csoportba vagyunk sorolhatók. Az első csoportba azok tartoznak, akik végtelen számú névtelen szempár tekintetére vágynak, más szóval a közönség tekintetére. (...) A második csoport tagjainak az élethez sok ismerős szempár tekintetére van szüksége. Ők a koktélpartik és estélyek fáradhatatlan szervezői. (...) Aztán itt vannak a harmadik csoportba soroltak, akik arra vágynak, hogy imádott társuk tartsa őket szemmel. Helyzetük ugyanolyan veszélyes, mint az első csoportbelieké. Az imádott ember egy napon behunyja a szemét, és a teremben sötét lesz. (...) Végül nézzük a negyedik csoportot, azoknak a ritkaságszámba menő embereknek a csapatát, akik távol eső személyek imaginárius tekintetétől kísérve élnek. Ők az álmodozók."

Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége

Kundera tűpontosan fogalmaz, az életünk mintázatai, sémái írásaiban könnyed kompozícióként jelennek meg, melyben minden egyénnek visszatérő motívumai vannak, s ezek egyéni "szemantikai folyót" tartalmaznak. A visszatérő motívumok hasonlítanak Freud ismétlési kényszerére, amikor a trauma ismétlése megnyugvást, kontrollt ad kezünkbe, és mindig bizakodunk a jobb kimenetelben. Ebben a világban ez az ismétlés lehet egy kemény kalaphoz fűződő emlék, vagy Beethoven egyik szimfóniája, valami fennkölt, valami egyszerű, ami egyéni többletjelentéssel bír. Ilyen a Halhatatlanságban megjelenő könnyed integető mozdulat, amely Agnesnek, a főszereplőnek meghatározó jelentéssel bír, ebből indul ki az egész regény. Kundera világában a szerelmesek a motívumokban közös szemantikai folyót keresnek, mivel a számukra jelentéssel teli véletlenek alkotnak visszavonhatatlan értéket, így adva értelmet a pillanatnak. A kunderai értelemkereső ember ráadásul felelősséget vállal minden tettéért: beismeri, hogy ezek visszavonhatatlanok. Ez a szabadság és felelősség, a dolgok végessége teszi elviselhetetlenül könnyűvé a létet.